|
csatakosan
2016.02.26. 08:36
Komáromi János: csatakosan
csatakosan rohant fel a hegytetőre
ölelni akarta a Napot
amikor felért már csak összeesni volt ereje
addigra a Nap lebukott
éjszakára visszért a Völgybe
álmaiban forró-fénnyel égett
szívében hordozta a lángot nappal
próbálta nem észrevenni a reménytelenséget
minden este újra futni kezdett
hite el nem hagyta soha
hiszen látta a gerincen a Napot
és vágya egyre hozzá hajtotta
megérinteni csak egyszer
részévé válni a fénynek
nem számít, ha el is ég akkor
csak így győzhető le az Enyészet
aki egyszer fénnyé válik
el nem tűnhet többé soha
forró-eleggyel egyesült lelkében
az Öröklétet hordozza
nap mint nap hiába futott
mert mindig csak késve indulhatott
egész emberi-életére
valódi emberi-béklyókat kapott
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
