csendbe-szőtt
2016.04.15. 05:21
Komáromi János: csendbe-szőtt
amott a szürke sarokban
elhever egy árnyék unottan
és míg a holdfény csendbe-szövi a szobát
csodálom arcod bársonyát
kezem bőrödre mosolyog
ablakon túl az égbolt forog
és az üvegre ülnek a csillagok
nézik szótlan ahogy hallgatok
amott már derengeni kezd a fény
tested melege most a költemény
amit írni kezdek együtt a Nappal
ölelésben születő néma szavakkal
érintésed ébreszt és altat
hozzám bújsz és én betűröm a paplant
ébren fekszem melletted még kicsit
szerelmed új életre melegít
|