|
szökött szépségek
2016.06.04. 05:41
Komáromi János: szökött szépségek
szökött szépségein az elmúló időnek
a lebegő gondolat megáll és elmereng
mint amikor elszáll a sóhaj
de a levegő még melegen ott remeg
a szánk előtt és szétterjed a térben
viszi a lélek pára-darabjait
és a kihülő világban ez a csöppnyi lebegés
még a haldokló hitre megtanít
parányok alkotta végtelen terekben
elveszik minden óriásnak hazudott létező
a végesből indult utakon
egyformán néz ki a távozó és az érkező
még itt van és már nincs sehol
semmi nem létezett és nem tűnik el
a fel nem tett kérdésekre
egy-egy ki nem mondott válasz felel
nincs amit tudni kell
és nincs amit érteni lehetne
nincs aminek maradnia kell
és nincs ami meg ne születne
pusztulás és megújulás
egymásból fakadnak
a jó és a rossz
mindig együtt maradnak
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
