sípokat fújva
2016.06.04. 05:46
Komáromi János: sípokat fújva
sípokat fújva vágtatott
és elhagyta a szelet
fejébe nagy kalapot nyomott
és félrerúgta a telet
felette gyűltek sóhajok
illatuk a mennyig ért
alatta színessé változott
az elegáns fekete-fehér
nyomában trillák lobbantak
lombok gyújtottak zöld lángokat
felhasadt barázdák gyógyultak
és a sziklákból patakzó víz fakadt
éltető nedvek áradni kezdtek
lélekkel teltek halott-holnapok
én csak körbenéztem csendben
és azt éreztem: jó, hogy most itt vagyok
|