|
mondd feketének
2016.06.17. 06:05
Komáromi János: mondd feketének
mondd feketének
az árva-fényű éjszakákat
nem lehet könnyek nélkül
aki folyton lázad
karjaid között felnő
a leheletnyi üresség
néha azt akarja az is, aki
el sem veszett: hogy keressék
mondd feketének
süket-mindennapok ragyogását
nem láthatja alvajáró-lélek
a remény hajnalhasadását
szemeid mögött
a csönd ver tanyát
néha szélesre kell tárni
a befogadás ajtaját
mondd feketének
az eltűnő léptek dobbanását
nem hallhatja senki
elmerült percek csobbanását
van amikor egy-egy pillanatra
elalszik a fájdalom
fölötted lebeg egy angyal
menny-fekete szárnyakon
mondd feketének
ahol már nincs nyoma a fehérnek
nem kisebb ott a hiány
ahol már nem kérnek
születni és halni
nem mindenki képes
a legtávolabbi végtelen is
fájdalmasan véges
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
