|
stílusa van
2016.07.19. 08:38
stílusa van
stílusa van a lehanyatló Napnak
a sötétségben vörös foltot hagyhat
már nincs ott, mégis látni a nyomát
retinámba véste lebukó mosolyát
fekete éjszakában, a csillagos égen
ezer Nap szikrázik távol-csendes fénnyel
sötét-oszlató tekintetem kevésnek tűnik nagyon
körbevesz az éjszaka, elnyel és én hagyom
talán így nyugalmat lelhetek
nappali fényben el úgysem veszhetek
stílusa van az eltűnésnek is
olyan ajtó zárul rám, amelyen nincs kilincs
felriadva mélységes álmomból
hallom, ahogy felettem a Hold dorombol
görbült-hátú fénnyel néz a szemembe
rezzenetlen arcával mintha nevetne
talán még létezem, bár ki tudja hol?
testem itt van, de lelkem barangol valahol
megjön reggelre, azt biztosan tudom
amit átélt közben, azt álomnak gondolom
stílusa van minden létezésnek
az elindulásnak, a megérkezésnek
úton lenni mégis a legfontosabb feladat
de az Útra vidd magaddal - magadat
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
