falakról pattogzik
2016.08.13. 13:31
Komáromi János: falakról pattogzik
falakról pattogzik a festék
fakóbbak a megfásult esték
benéz a poros ablakokon az utca
napsugárra a sikátorokban nem futja
falakról pattogzik a bánat
az elkeseredettség és az utálat
egymásra rétegződnek a kátyús utakon
a mocskos kilincseket reszketeg kézzel kutatom
falakról pattogzik a magány
senki senkire soha nem vár
nem tudnak egymásról az alig-alig élők
sötét szobákban kuporognak az egymástól félők
falakról pattogzik a remény
az előbukkanó reménytelenség kőkemény
lassan összeérnek odafönn a háztetők
csendben összeroskadnak a kiutat keresők
falakról pattogzik az értelem
mindig az a bűnös, aki védtelen
szétszórt darabokban az egykori egészek
a gyávák ma már mindenre készek
falakról pattogzik az élet
nem vettük észre amikor sötét lett
minden keserű, nehéz és fénytelen
még a Halál is élettelen
|