|
csukott álmok
2016.08.13. 13:35
Komáromi János: csukott álmok
csukott álmokból épült falak
zuhannak ránk és semmi nem marad
a felcsapódó porban
a törmelékek alatti romokban
ott sorvadnak a vágyaink
és miközben kialszanak az álmaink
felettünk lángba borul az ég
és vöröslő rózsákat ír az éj
a mély-fekete égbolt csillagai közé
mintha egy láthatatlan kéz festené
és a színek átszűrődnek az égbolt tetejéről a szívekbe
és minden vörösen-izzó rózsaszirom mintha üzenne
a lelkünkbe költözik az izzás
és lassan már nincs más
csak az égető tűz és a forróság
csak a vibráló lét és a boldogság
és utolér váratlanul, amitől mindig féltünk
és vele éled újra minden titkolt reményünk
lobogni kezdünk és lángokká változunk
és a feloldó lángok között táncolunk
a sötét-vörös ég alatt
az egész élet csupán egy pillanat
és már semmi nem marad belőlünk
a földre szitál vissza lebegő pernye-létünk
míg tűz-létünk az ég felé tűnik el
végre isteni-lelkünk is szabadon ünnepel
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
