|
a fák mesélik
2016.08.13. 13:37
Komáromi János: a fák mesélik
erdőkben susogó fák mesélik
esőben hulló vízcseppek muzsikálják
szélben zizegő, száraz fű dalol róla
mindenütt van, de mégsem látják
mégis róla mesél minden nappal
és mind a néma csendbe csomagolt esték
mintha valaha régen létezett volna
mint a falról leváló festék
és megérint valami, ami nincs
valami nem is volt soha-kincs
keresni már nem érdemes
és soha nem is volt érdekes
vágyaink tőle kapnak színeket
a susogó szélben mintha őt hallanánk
nem várunk már többé kincseket
amink van, mindent odaadnánk
sóhajaink egyre hozzá szállnak
minden lépésünk felé vezet
álmainkban mintha visszatérne
és halljuk, ahogy rajtunk nevet
és megérint valami, ami nincs
valami nem is volt soha-kincs
keresni már nem érdemes
és soha nem is volt érdekes
megérinteni sohasem tudjuk
képzelet marad bennünk örökre
csak egyetlen egyszer láthatnánk
nem lenne többé szükség élet-körökre
megpihennénk semmivé oldó ölében
megszűnne minden halál és teremtés
eltűnne öröm és fájdalom
célhoz érne az örökös keresés
és megérint valami, ami nincs
valami nem is volt soha-kincs
keresni már nem érdemes
és soha nem is volt érdekes
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
