|
feketéllő
2016.10.16. 12:03
Komáromi János: feketéllő
voltak feketéllő márciusi fények
és voltak csendbe-hulló augusztusok
de bármi volt, sosem örültem a télnek
mert az ősz oly hirtelen tovaosont
feketéből fehér lett a föld
a zöldre már senki sem emlékezett
a ráhullott sárga-barna levelektől
a remény is önmagába temetkezett
fagyos szelek rohantak
dermedve reszkettek az órák
már a könnyünk sem hullott
szirmukat ledobták a rózsák
fagyosan koppant a sóhaj
virágos rétek, ó hová lettetek?
a talpam alatt hamarosan
csak hó dalolt pehelynyi éneket
keményre-dermedt hajnalokba
halott-csendű esték alvadtak
és a vékony-fényű üvegre
jégvirágok maródtak...
***
bár odakünt most még csak kora ősz van
de bent a szívekben már a fagy tarol
én bízom abban, hogy még megtaláljuk a tavaszt
egyszer...
talán...
valahol...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
