|
párás reggelek
2016.11.03. 05:40
Komáromi János: párás reggelek
fedetlen éj után
párás reggelek néznek a szemembe
hol alszom megint?
kérlek engedj be!
kiszáradt napok után
valahol le kell hajtanom a fejem
ne engedj tovább
légy kedves velem
olyan szomorú az éj
amikor egyedül ölel
kell egy másik test
ami nem lehet túl közel
egymás karjában
védelmet találunk
egymás szemében
őrizzük a lángunk
bőrömön kell éreznem
ahogy önmagad keresed
erre az éjszakára
bennem megleled
jön majd a reggel
a zavart búcsúzás
olyan idegen minden
mint az elmúlás
hideg ruhákat
forrasztok magamra
összeégnek testemmel
ismét néhány napra
amikor megint lesz valaki
aki megóv a reggeli párától
ad majd nekem valamit
kereső önmagából
én mit is adhatok
sohasem kérdezem
amit a test kíván azt
mindig megteszem
talán erőt adok
talán hitet is
néhány éjszakai érintés
akár repíthet is
alattam megint az utca kopog
mindenhová jön velem
minden lépéssel elmossa
az emlékedet
biztosan lesz megint valaki
aki mellett átmelegszik majd a testem
és minden reggel újra tudom:
nem ezt kerestem!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
