csend zuhant 2.
2017.03.04. 13:14
Komáromi János: csend zuhant 2.
hirtelen véget ért a nappal
csend zuhant az éjszakai városra
lehanyatlott a csillagok fénye
mint fáradt álom a vánkosra
a földből felszivárgó sötétség
nehéz, sűrű elmúlás-illata
könnyként rakódott
a fentről leszálló harmatra
apró félelmek magvaiból
vágyott és félt látomások nőttek
a kihunyó valóság-sziporkák
már csak lassan vergődtek
a szemérmesen eltitkolt vágyak
leküzdhetetlen óriásokká dagadtak
szégyenből nőttek hatalmassá
a nappalokból kitagadtak
ritmust-lüktető fülledt-forró
csend zuhant az éjszakai városra
a magányos álmok útjain járók sóhajai
belefúltak az izzadt vánkosba
|