|
vérem hullott
2017.05.23. 07:55
Komáromi János: vérem hullott
vérem hullott
alvadt cseppek
a megdermedt sivatag homokjában
érdes szemcsékkel borított
kihunyt lüktetéseket őriz
minden feketére álmodott
régi életeket rejtő pillanat
vezetnek végig sivatagokon
és kiszáradt pusztákon keresztül
forróságok perzselnek
és fagyok dermesztenek
minden lépéssel egy-egy csepp
a földre hullik
jelzik nyomaimat végig az életen
születés után már megcsillan
az első csepp
szivárog
és csendben-észrevétlen
zuhanni kezd
azután egy újabb
és újabb
és újabb
élénk vörösből feketébe
fordul a lét
és egyszer vége
elfogy a vöröslő nedű
elfogy a szó
elfogy az élet
akkor az álmok
már semmit nem érnek
és a csend tölti be
a zsibogó ereket
és fagyott madarak
tollai borítják a tereket
többé nem mozdul semmi
a testbe zárt lélek
tovalebeg
nem látja többé senki
az életet
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
