szürkülő
2017.07.29. 11:16
Komáromi János: szürkülő
szürkülő felhők szavát az ég
megőrzi titkai között
fejemre fénysugár-csuklyát
az alkonyat keze kötözött
itt állok haldokló fények
ujjongó erdejében
lelkem fel-fel sajog a mindennapi
elmúlás szorongató kezében
valahol távol a csend már
összefércelt álom-kabát
hallom újjászülető árnyak
bűvölő varázs-dalát
lassú ritmusra lebben
az elmosódó látóhatár
köröttem a szétfoszló valóság
gomolygó táncot jár
lassú kavargásával
elnyel a tegnapi idő
a ma múlttá lesz és
épülni kezd a holnapi jövő
|