|
asztalnál
2017.09.17. 07:20
Komáromi János: asztalnál
az asztalnál ketten ülünk
előttem egy üveg whisky
jön a pincér és amikor elmegy
üres üvegeket visz ki
furcsa, hisz nem is iszok
főleg nem szeszeket
csak nézem mosolyogva
a sürgölődő kezeket
inteni próbálok nekik
de a karjaim nem mozdulnak
az üvegek az asztalról
mégis leborulnak
a fene vigye el ezt az estét
elég az üveg, meg a pincér, meg minden
ma már nem leszek józan
fel sem tudok állni innen
pedig úgy emlékszem most sem ittam
mint ahogy máskor sem soha
szédülök mégis nagyon
nem tudom a Sors mért ily mostoha
na elég volt ennyi éppen
lassan hajnalodik odakinn
el kéne indulni gyorsan
túl lenni már valakin
valakin aki miatt itt ülök
valakin aki miatt szédülök
valakin aki pont olyan mint én
valakin akiből nincs több e földtekén
szóval ennyi volt és nincs tovább
az asztalt ím elhagyom
megint rátalálok magamra
és hogy itt ülök, csak álmodom
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
