árván maradtak 2.
2018.01.28. 06:54
Komáromi János: árván maradtak 2.
árván maradtak csont-fákon a levelek
színes-fehérré fagytak mosolygó énekek
piruló bőrt csókol a Tél minden gyerekre
szőr-burok fagy jégpárás reggelekre
dermedt-dalokat dúdolnak az üres utcák
meleg szobák meghitt álmukat alusszák
elénk hullnak pihévé fagyott angyalkönnyek
fehér lapokat nyitnak a téli-könyvek
sok-sok üres lapra írom az életem
most nagyon-nagyon kell ez a Tél nekem
mint kártevő féreg fagy el minden ártalom
magam a tiszta Télnek teljesen átadom
hol melegség van, csak az marad élve bennem
öleld szorosan magadhoz reszkető testem
a Tél megtisztít, de megöl ha hagyod
akkor én leszek a halott-angyalod
a jég és a hó után új élet sarjad
didergő létem meleg csókkal takarjad
újjászülető mag leszek régi vetésben
örök reménység végtelen szenvedésben
|