|
előre
2018.03.04. 05:59
Komáromi János: előre
előre elmondani nem lehet
ami megmarkolja a szívedet
hirtelen zuhan rád
a félelmesen bénult csend
miközben olyan ragyogás van odafent
és olyan nagy a sötétség itt lent
csak egyre feketébb aminek fénylenie kellene
nincs már mellette csak ellene
aki valaha tenni akart
ma már csak lógni hagyja a kart
ami még arról álmodik
hogy egyszer talán még magasra emelik
és lesújthat majd újra a mostoha régire
és a hazugságokkal hitegető újra
de most itt kuporog ölekbe bújva
és azt keresi hol van a szerelem
túl a mindennapi keserű perceken
talán talál még valamit ami forró és befogad
mint amikor régen indulat fűtötte a testét
és a düh színezte vörösre az estét
mert valaki tisztességét megsértette
és azt máshogy számon nem kérhette
csak egyedül dühöngött és kikérte magának
mert még nem nyomta teljesen földre az alázat
ma pedig csak némi szégyen marad benne
ha néha visszagondol egy-egy ilyen estre
a mindennapok megszokott része lett már
hogy tűr és elfogadja ami a szolgának jár
miközben csendben marad és teszi amit tennie kell
közben már a lelke sincs tele élettel
félig talán már halott
mert aki ilyen soká hallgatott
az többé meg sem tud szólalni
jelszava csupán: tűrni és hallgatni
...
azonban néha a sötét estéken
mintha valami átderengne a vastag közöny-festéken
mintha fel-felizzana egy halvány derengés
az izmain egy-egy pillanatra átfut valami remegés
talán még a fejét is felemeli ilyenkor
de azután újra a földet nézi és azt suttogja:
maradj szolga!
nem tehetsz még semmit....
...ez egy ilyen kor....
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
