|
lágyan hajló
2018.07.09. 18:54
Komáromi János: lágyan hajló
lágyan hajló dallamok
de kemény a ritmus
most nincs már menekvés
késő
hogy elfuss
és a csend is olyan hiábavaló
küzdelmet folytat
érzi nincs mit tenni
így hát inkább beleolvad
a lüktetésbe
az áradó hangok örvényébe
az apály beszippantó vonzásába
mely mégis erővel tölti fel
és rádobja hirtelen ismét a világra
nincs sem élte
sem halála
sem magánya
sem párja
és semmi sem várja
lüktető ritmus
lágyan hajló dallam
kell hogy érezzem
kell hogy halljam
mert vár rám már a kezdetek óta
mert rólam is szól egy nóta
amit még énekelnek valahol
valahol ahol még dalol
akinek maradt valami hite
vagy csak azt hitte
hogy ez a dolga
hogy örökre szóljon a nóta
de mi lesz ha egyszer felismeri
hogy ezt a nótát már nem is szereti
és akkor odalesz minden
túl a leheten és a nincsen
valahol talán még ott leszek akkor is
és megszólal majd egy utolsó élet-akkord is
lágyan hajló élet
de kemény a halál
minden létezésben újra rám talál
ez az én élet-duettem
mert valami ilyen lehettem
mást nem is tehettem
mert így éltem eddig
hisz ilyennek születtem
és így élek majd ezután is
és bár az életben minden banális
mégis valahogy mindig fennköltté válik
aki a nagy feladatról beszél
és azt mondja, hogy most élj
ne nosztalgiázz
ne álmodozz
az élet útján ne csak botladozz
hanem sétálj örömmel
tele hittel és erővel
és tedd meg amit megtenned kell
amit tőled megkövetel
az az erő ami létrehozott
sok-sok éve megálmodott
és most csak hagynod kellene
hogy beteljesüljön végre a terve
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
