|
sértett nappalok
2018.09.08. 08:57
Komáromi János: sértett nappalok
sértett nappalok sárga vére
változik lassan feketére
halk sóhajokkal hullnak térdre
a felhasadó utca kövére
megöli lassan önmagát is a múlt
minden várakozásunk kifakult
és a szétporladó néma csendben
elrejtőzünk a puhán elnyelő estben
nem látjuk egymás szemében önmagunk
nem halljuk a másik sikolyában a hangunk
mégis érezzük, hogy ott vagyunk egymás közelében
láthatatlan fények vagyunk a mindent betöltő sötétben
őrt állunk a Mindenség kapujában
mulandóságból örök reménységgé váltan
-
vagyok aki sohasem lehettem
vagy akit örökké szerettem
vagy a megtestesült álom
vagyok akivé nélküled nem sikerült válnom
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
