|
vértanúk ideje - október 6.
2018.10.06. 05:07
Komáromi János: vértanúk ideje - október 6.
szubjektív beszámoló a magyar nemzet gyásznapjáról
ezernyolcszáznegyvenkilenc ősze járt
még reménytelenség lengte be a világosi határt
lehanyatlott nyáron a honvédek zászlaja
piros-fehér-zöld színei a sárba tiporva
a katonák bátran harcoltak
de a túlerő, az árulás megtörte erejüket
a holtaknak a szabadság istene
tárt karokkal fogadta a lelküket
azután végigsöpört országunkon
a bosszú fagyos, rideg szele
elsorvasztotta szabadság-virágainkat
a hatalom gúny-bűzös lehelete
ítéletek születtek kíméletlen
végleg el akarták törölni az emléküket
azoknak, akik ha kellett
fegyverrel is védték a magyar-ügyet
a bosszú sok száz hazafira lecsapott
mert bűnné lett a hazaszeretet
hadbíróságok és kivégzések mindenütt
szenvedtek számolatlan katonák és civilek
a hóhérok jeges kezétől
meghaltak oly sokan
Aradon október hatodikán
egyszerre tizenhárman
*
utolsó kívánságként csak annyit kértek:
tölthessék együtt a végső órákat
de a hatalom ezt is megtagadta
magányos sóhajok töltötték meg a cellákat
sűrű és sötét volt az utolsó éjszaka
már elfogyott minden remény
lassan készült a végső út előtt
a családnak a búcsúlevél
Aulich Horatius verseiből olvasott
Török várépítésről tanult
Dessewfy, az ifjú házas
álmaiban talán párja mellett aludt
Damjanich holnapi hóhérával
megvizsgáltatta a nyakát
az fejét csóválta csupán
és a tábornok éjszakára megosztotta vele a cellát
Lahner fuvolán játszotta
a „lammermoori lucia” gyászdalát
tizenhárman várták akkor éjjel
a lehajtott fejjel érkező halált
legtöbbnek puszta ábránd jutott
csak lelkük szállhatott haza
Damjanich, Lakner és Vécsey találkozhattak párjukkal
így telt Aradon az utolsó éjszaka
*
még messze járt a pirkadat
mikor léptek dobbantak a vár alatt
puska és golyó készen állt
hogy megölje a négy polgári ruhást
Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Schweidel József
és Lázár Vilmos, a négy aki kegyelmet kapott
hóhérok kegyelme annyi volt
hogy Ők, kötél helyett kaphattak golyót
ahogy ez főbelövéskor szokás
kötés került a szemekre
Schweidel József szemét bekötni nem engedte
rettentőn nézett a puskacsövekbe
szavai figyelmeztetnek ma is
a szabadság ingyen senkit sem vár
hiszen: "A mai világ a sátán világa,
ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár."
hárman egyszerre estek holtan össze
Kiss Ernő csak sebeket kapott
felállni próbált, égre emelt kézzel Istennek intett
és a még élő kilenc újra hallhatta a kivégzőosztagot
*
az éj lassan nappalra váltott
és kilenc halálraítélt állt ott
ahol bitók nőttek ki a sáros földből
mert akasztani való brigantikat
akartak csinálni minden bátor hősből
közben, mintha csak áldás hullna az égről
mindenki fejére jutott a szemerkélő esőből
egyenként léptek a vesztőhelyre
és a hátramaradók látták a szörnyű haláltusákat
ahogy az alacsony akasztófák kötelei
hóhérlegények súlya alatt vonagló testeket himbálnak
Poeltenberg Ernőt szólították elsőnek,
elhaladt társai előtt és büszkén megjegyezte:
"Szép kis deputáció megy a Jóistenhez,
hogy a magyarok ügyét képviselje."
Török Ignác várépítő volt a második
kutyája idáig kísérte
és az állat szomorú szeméből
kicsordult a hűség egy könnye
Lahner György következett harmadiknak
(kinek irányítása alatt a fegyver-, lőszer-ellátás egyre javult
kitűnő szervező volt és szerette a zenét)
úgy halt meg, hogy fel sem jajdult
negyedik volt Knézich Károly
ki bátorságával mindig példát adott
halt, ahogy élt…
ennyit adhatott
ezután Nagysándor József is
a halállal ölelkezett
hóhérainak latinul mondta
"Ma nekem, holnap neked."
majd mielőtt lelkét végleg kilehelte
hogy utolsó üzenetét mindenki hallja
az örökkévalóságnak odakiáltotta
"Isten és a Haza!"
Leiningen-Westerburg Károly
hatodik volt e rémes rangsorban
fekete atillások között egyetlenként
magyar tábornoki egyenruhában
Aulich Lajos a hadügyminiszter,
magyarul nem beszélt
de hideg-méltósággal tett, harcolt
és halt a magyar nemzetért
azt írta korábban
"...halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett népem és hazám
megérti majd e szolgálatot."
és utolsó előttinek Damjanich János
a veres sipkások szerb parancsnoka
törött lábbal bicegett a legyőzhetetlen
ki csatát nem vesztett soha
hogy ne lássa senki meghalni
nem akart még menni
"A harcban mindig a legelső voltam,
ma az utolsó akarok lenni."
de nem kímélhette meg bajtársát
Vécsey Károly maradt utoljára,
akinek apja kérésére látnia kellett
hogyan halt meg többi sorstársa
...és vége volt...
az eső még mindig esett
sekély, sáros gödrökbe lökdösték
a bitókat és a kilenc tetemet
*
aznap Pesten megölték Batthyány Lajost
az első magyar miniszterelnököt
aki, hogy az akasztást elkerülje
és megóvja a nemesi erkölcsöt
öngyilkosságot kísérelt meg
miközben cellájában őrség vigyázott
oldalát szúrta meg egy késsel
de az eltört, így a nyakán eret vágott
kötél helyett golyó oltotta ki életét
"Éljen a haza!" – szavakkal fogadta végzetét
...és a többiek: Fekete Imre, Lenkey János,
Csány László, Jeszenák János,
Perényi Zsigmond, Szacsvay Imre, Ludwig Hauk, Kazinczy Lajos
és a sok-sok neves és névtelen, akik csatákban
vagy megtorlások során haltak
sokan voltak és nem csak Aradon
ha élniük nem lehetett
legalább meghaltak szabadon
az eszme éltette őket
az igazság és a becsület
haláltusájuk közben
papok kezében sírt a feszület
*
...és Ti, akik halljátok (olvassátok) ezeket a sorokat
át tudjátok-e érezni az akkor meghasadt sorsokat?
értitek-e?
mit jelent a haza és főleg a szabadság szeretete?
amikor egy eszmében hiszünk és nem alkuszunk
érte együtt teszünk, és ha kell együtt halunk
értitek-e, hogy magyar volt mind, aki a magyar ügyért tenni akart?!
a német Lahner ágyúin hirdette a felirat "Ne bántsd a magyart!"
képesek vagytok-e minden igaz ember szemébe nézni
és meglátni ott saját arcotok
értitek-e mit jelent szabadon élni!?
és érzitek-e, hogy ez a legnagyobb dolog
mit számít, ki hol született
honnan jött és merre tart?
ha szabadon, boldogan szeretne élni
és segíteni akarja a magyart!
az aradi hősök példát adtak
kit kell tekintenünk magyarnak
öt német vagy osztrák volt
négy magyar, kettő pedig örmény
volt egy szerb, egy horvát
de mind együtt haltak a magyar szabadságért
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
