|
zsibbadt
2018.10.20. 10:12
Komáromi János: zsibbadt
zsibbadt csenddé
gyúrtak a szavak
legutóbb feketében nyíló
fényben láttalak
sugarait a múlandó időnek
csomóra kötve őrizem
sötét árnyékokat vetít a falakra
játékosan mozgó két kezem
rángatóznak a zajok
ahogy megszületik az éjszaka
már csak visszhang az üresedő világban
az alkony halk dala
surranó szellő halványan csillan
víztükrök felszínén
hogy most ébred a valóság
oly szívesen elhinném
de tudom, hogy csak hiába-tüzek
látomás-lángjai táncolnak
a tehetetlenség és a hiábavalóság
a mozdulatlan jelenhez láncolnak
fáradt-küzdelmek nyomai
hegesednek lelkemen
erősödik egyre szívemben
egy hang: nincs kegyelem
...nincs kegyelem
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
