csendet szövök
2018.10.20. 10:15
Komáromi János: csendet szövök
csendet szövök nappalaimba
felgyújtom az éjszakát
hallgatom fák susogását
megértem a szél szavát
benézek a felhők fölé
villámokat tűzök az égre
sötétségbe rejtőzők, de
szükségem van a fényre
lassan önmagammá válok
egyetlen-eggyé leszek
átölelnek az időn-túlról
remegő gyermeki kezek
még emlékszem magamra
amikor az éjszakába néztem
ártatlan gyermek voltam
és mégis mindig féltem
ma lángok lobognak - mindenütt -
bevilágítják az éjszakát
képes vagyok meghallani
az egyesülő lélek halk szavát
nem lesz másik esély
bármennyi életben élhetek
hogy önmagam legyek
ez a legtöbb, amit kérhetek
|