|
romlás
2018.11.18. 07:54
Komáromi János: romlás
gyarló testét a vonagló szavaknak
jegyezd fel örökre magadnak
simítsd fehérre a lángból szőtt színeket
fektesd le a végtelenbe futó síneket
csomagold hajnali fényekbe az álmod
indulj, mert napközben meg kell találnod
nyugtalan lépteid járják körbe a sivár világot
mint eltévedt, magányos szél a sikátort
monoton ütemet ad életednek szíved dobbanása
füledben ott visszhangzik véred morajlása
sok-sok árnyék rejtőzik a felnövő falakban
még ott van valahol a tűz a kidobott salakban
tört-szárnyú madár pihen meg kezeden
alkonyi-fény vörös fátyolt bújtat szemeden
az éjszakát várod, tollakat simító tenyérrel
remegő tested eteted egy-egy falat lélek-kenyérrel
a megromlott szavak feketére zsugorodtak
kiszáradtak és már semmit sem mondtak
egyedül maradtál a hozzád szegődött madárral
amikor társaddá lesz - szembeszállsz az egész világgal
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
