|
álmodban
2019.01.13. 15:36
Komáromi János: álmodban
álmodban láttad már
leszakadni a fénylő Napot
a ragyogás szétfolyt
a kiszáradó, halódó földön
és a kiszabaduló fénysugarakból
felépült az utolsó börtön
ragyogtak a rácsok
bámultad a csillogó-csodákat
fejed fölé glóriát fontak
hamis-fényű sima kezek
magadban azt gondoltad
"most az Istennel ölelkezek"
szemeid az égre néztek
fejed bódultan emelted magasra
közben nem vetted észre
ahogy ellopták az álmaidat
nem láttad másokon taposó
bizonytalan lábaidat
sötétség kavargott odalent
hazugság, félelem és előítéletek
a füstös csápok
lassan fölfelé kúsztak
sűrű és nehéz lett a véred
amint szívedig csúsztak
lassan borított el a sötétség
megölte lelked az állandó kétség
hangok búgtak a füledben
"veszély..., veszély..., veszély..."
és a hamis megváltó hangja szólt
"megvédelek! ne félj!"
lassan teljesen átadtad magad
önálló létedből semmi nem maradt
már mindenre "igen"-t mondasz
amit "Ő" vár el tőled
a gyűlölet minden szeretetet
végleg kiszorít belőled
...és a rémísztő álomnak
hirtelen izzadt-vége szakad
felülsz ágyadban és
próbálod összeszedni magad
nem érted mit tettél
és találgatod miért?
azt mondogatod:
- nem vagyok ennyire ostoba...
- nem vagyok ennyire gonosz...
- nem vagyok vakon-engedelmes...
én meg azt mondom:
az önámítás nagyon veszélyes!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
