várod a csendet
2019.02.09. 14:18
Komáromi János: várod a csendet
várod a csendet
hívod az éjt
öleled a magányt
de óvod a reményt
nincs veszve semmi
ezt ismételgeted
felhalmozod magadban
az elárvult szeretetet
véred lüktetése
visszhangzik füledben
vörös-vágy áramlik szét
a hajszálerekben
mint súlyos kövek
zuhannak az óramutatók
magányos másodpercek
mint végtelen évszázadok
szavak visszhangzanak
sorvadó lélek-lakta testedben
képek, hangok, érzések
kavarognak szédülő fejedben
egyedül Te vagy
aki mindig veled marad
tudnod kell, hogy a Sors
őrzi még jövendő társadat
|