valahol elveszett
2019.02.09. 14:18
Komáromi János: valahol elveszett
valahol elveszett az Út
amelyen reménykedve járni kezdtünk
olyan árnyak kísértenek most
amelyekről már megfeledkeztünk
előbújtak sötét sarkok mélyéről
kúszni kezdtek és átformálták álmainkat
színeket hazudtak és elénk tették
fényessé magasztalt sötét vágyainkat
elborítottak, magukhoz öleltek
félelmeinket a világosságra kenték
- mi meg csak hitetlenkedve álltunk
semmit nem tettünk - hát megtehették
nem hittük...
hogy nappal is az árnyak lesznek az urak
nem hittük...
hogy szemünkbe hazudhat, aki példát mutat
nem hittük...
hogy a sűrűsödő sötét ellen bármit is tehetnénk
nem hittük...
hogy rezignált törpékből aktív óriásokká lehetnénk
valahol elveszett az Út...
de létezik - csak megtalálni kell
ha nem állunk meg
akkor szétfoszlanak az árnyak
- hát induljunk végre el!
|