Csend
2019.02.09. 14:23
Komáromi János: Csend
Van Csend.
...az még van...
talán törvényes
talán mindenkinek jár
néha mégsem találom
sem az utcán
sem az ágyon
sehol
pedig még van...
...ott van valahol
ott van a fák alatt
a hullt avarban
ott van a régmúltban
ahol hagytam
ott van a hajnali
első fénysugárban
ott van az éppen
kidőlő fában
mert még van valahol
megbújik
rejtőzik
hogy megmaradni tudjon
hogy az unokáknak is jusson
hogy örök menedék legyen
hogy hosszan fogd a kezem
mert még mindig...
Most is van Csend
és vár
arra
hogy egyszer összeomlik a Rend
és egy újabb Rend szerveződik
egy újabb
egy még súlyosabb
kegyetlen
fojtogató
minden gondolatot
megfojtó
és akkor összezsugorodik
és újra vár
csak vár
és sűrűsödik benne
a sok elfojtott sikoly
a fájdalom
a kiáltások
az elégedetlenség
a félelem
minden amit kimondani nem lehet
a mozdulat
amit megtenni nem lehet
sűrűsödik
zsugorodik
azután a feszültség
robbanássá válik
óriási zajjá alakul
és a Csend végül a Világra borul
|