fények a tükrökön
2019.05.05. 08:08
Komáromi János: fények a tükrökön
sosemvolt fények a tükrökön
csak nevetünk a jól sikerült trükkökön
ahogy a céltalan szilánkok pattognak a semmiben
éppen úgy nem hagyunk nyomot senkiben
fekete éjben nem látszik a tükörképünk
ilyenkor szorosan önmagunk mellé lépünk
saját kezünk markol a szívünkbe
de csak azért teszi, hogy lássa: még élünk-e?
a megfagyott pillanatok, mint hópelyhek hullanak
régi ábrándok foszlanak szét, helyet adnak egy újabbnak
megtör az élet és darabokra szaggat
csak egyetlen képet őrizz meg és rejts el magadnak
össze kell rakni újra meg újra az életet
nem győzhet mindig aki ellenünk vétkezett
kezdjük elölről és legyen most másként mint eddig
jussunk el az elnyelő-káosztól a teremtő-rendig
|