|
tavaszi látomás
2019.05.05. 08:12
Komáromi János: tavaszi látomás
a parkokban égig ér az összes fa
orromba kapaszkodik a tavasz illata
fuss felém, ha érinteni akarsz
Te még az Idő sodrából is kiragadsz
vállalom az újjászületés rettenetét
felsértem az Univerzum precíz szerkezetét
a közénk feszülő Távolság és a Csend
minden hivalkodó színt feketére kent
iszamós mélyéből a csillagos űrnek
a múlt emlékei újra előtűnnek
és számtalan alakban ismét meglátogat
a Sors, a szemembe néz és bólogat
legyünk bátrak és nyissuk ki az ajtót
meggyötört létünk túl nagyot sóhajtott
lángokat szórok kopárrá váló utamra
a percnyi kétségek soha nem hagynak magamra
eleven álmok nyílnak az éjszakában
átölellek a lassan lüktető félhomályban
sietnünk kell, mert mindig kevés az idő
amikor megállhat a két nyugalmat kereső
(sosem állhat meg a két nyugalmat kereső
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
