| 		
		 
 eljött a 6van
  2020.02.09. 08:00 
	Komáromi János: eljött a 6van 
	  
	  
	eljött hát a hatvan 
	ez tagadhatatlan 
	  
	gondoltam valami versre 
	gondoltam persze 
	de nem jutott eszembe más 
	csak ez a tényállás 
	meg az hogy teszek egy kísérletet 
	becsapom az éveket 
	hatvan évem 
	elcserélem 
	fényre, csendre 
	egy nyugodt estre 
	egy szelíd simogatásra 
	úgysem vágyom másra 
	csak arra aki velem marad 
	akkor is amikor a hatvan 
	majd réges-rég tovább szalad 
	  
	eljött hát a hatvan 
	ez tagadhatatlan 
	  
	de miért is tagadnám 
	hisz akkor nem maradna semmi 
	szólna egy hang: lehet elölről végig menni 
	a már megjárt úton 
	de úgyis oda lépnék tudom 
	ahol már jártam 
	hiszen nem magam vezérlem a lábam 
	hanem csak a sors visz előre 
	és talán hiába is választanék más utat 
	mégis ugyanoda lyukad ki 
	mint ahová eddig tudtam menni 
	most meg úgyis jó helyen vagyok 
	tehát maradok ott ahová értem 
	és megbecsülöm háromszor húsz évem 
	  
	eljött hát a hatvan 
	ez tagadhatatlan 
	  
	na és akkor mi van 
	ennek így kell lenni 
	különben nem történne semmi 
	amiért érdemes egyáltalán "lenni" 
	de azért úgy érzem valami még maradt 
	van még feladat bőven 
	nem ülhetek sajnos tétlen 
	az egyre jobban zsibbadó fenéken 
	nem várhatok sosem-volt csodákra 
	kihasználom az időt 
	ami van még hátra 
	azt a több 
	mint negyven évet 
	amikor majd véget ér a kísérlet 
	és ha utána is láttok még 
	már nem leszek más 
	csak kísértet 
	akit az élet folytatása 
	a félbehagyott rengeteg terv megkísértett 
	és még akkor sem tud elmenni 
	amikor már nem muszáj létezni... 
	  
	eljött hát a hatvan 
	ez tagadhatatlan 
	  
	...és lesz még újabb néhány 
	van még oly sok az élet-listán 
	csak talán a gyertyám lángját 
	kell lassabban égetni 
	a vállalásokból vissza kell venni 
	nem a bosszúságot 
	inkább a derűt keresni 
	hogy majd ha eltelik újabb negyven 
	akkor nevethessünk az egybegyűltekkel 
	hogy még mindig nem vagyok hulla 
	és a tortán ott díszeleg 
	az Egy után két nulla 
	  
	  
	  
	  
 |