|
fényszövet
2020.12.07. 07:36
Komáromi János: fényszövet
fényszövet feszül fölénk
óvatos léptekkel közeledik az álom
csillogó por szitál körénk
és ott függ a pillanat egy pókfonálon
milyen semmitmondóak a szavak
pedig igaz meséket szőhetnénk belőlük
milyen rég volt amikor megálmodtalak
most a végtelen menekül előlünk
elringatnak fakuló csillagok csendes dallamai
piruló hajnal összeér a mélybe zuhanó éjjel
lélegzetünket elnyelik a fák
ahogy egymást öleljük örök szenvedéllyel
mint szerelmesek kezén az érintés
ott marad a mezőkön a nyíló virágok illata
fordul a világ és közel már a Tél
riaszt fagyos ég hallgatag csillaga
él bennünk a csókok édes csendje
csak ez tartja fenn a reményt
az állandóság nyugalma összetart
és elmond még pár költeményt
jönnek lélek-fagyasztó szelek
megborzonganak akik egyedül járnak a világban
meleget nem találni máshol
csak Másik Felünk ölelő karjában
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
