|
sodródott
2020.12.16. 06:48
Komáromi János: sodródott
sodródott az árral
elúsztak mellette a múlt törmelékei
a partot nézte folyton
fejében még ott jártak egy másik élet emlékei
valahol távol ott sejtette a célt
ott fog majd zuhanni, mint vízesés cseppjei
hűvös szél fújta az arcába a permetet
egyre távolabb kerültek a boldogság elenyésző percei
látta a fekete felhőket az égen úszni
érezte, hogy közeledik az Utolsó Vihar
kissé bizonytalanul imbolygott a vízen
még nem tudta pontosan mit is akar
talán a morajló csendet...
talán azt kereste mindig
talán a folytonos küzdelmet..
születéstől a sírig
talán azt...
talán valami mást
talán a rendet...
talán a folytonos változást
sodródott az árral
lehunyt szemekkel lebegett
már nem látta
de lelkében hordozta a Sötét Felleget
nem volt benne csend
és nem voltak hangok
nem volt születés és nem volt halál
és nem szóltak a harangok
lassan az Út végére ért
de már nem érdekelte a megérkezés
örök sodródásról álmodott
amikor megszűnik a zuhanás és a felemelkedés...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
