|
megváltani
2020.12.31. 08:31
Komáromi János: megváltani
cseresznyetermő ágak alatt
valami fény úgy elszaladt
valami árnyék meg követte
mindezt senki észre sem vette
csak én egyedül talán
olyan volt mint egy elcsúszott akkord a zongorán
mint az éjszakai ébredés
amikor érzed, hogy itt vagy, de tudod, hogy ez kevés
olyan kevés, mint magányos napokba rejtett apró örömök
amiket kedves mosollyal a létezésnek köszönök
nem intek búcsút és soha nem érkezek
folyton itt vagyok, de mégis elmegyek
mint amikor úsznak át a felhők az egyenes-fényű Hold előtt
az ember csak áll és észreveszi, hogy felnőtt
hogy kilóg a karja a kabátból
és már nem csak a lelke lángol
de ég az egész teste
mert gyötrődik nappal és este
hordja a súlyos terheket
amiket már senki nem is emleget
olyan természetes, hogy meg kell gebedni
mert elhittük, hogy az életünk csak ennyi
közben meg már csak élni nincs idő
csak szeretni nincs erő
és elhalványulnak a szemek
és alig lüktetnek már az erek
felriad majd a nyitott lélekkel alvó
egyszer hazaér minden csavargó
fáradtan túllépked önnönmagán is
és észreveszi, hogy mindez milyen banális
hogy elfelejtette ki is ő valójában
miért is bolyong ebben a világban
nem akar jót tenni és nem akar ártani
de hogy tudná így a világot megváltani?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
