|
szimbólumok
2020.12.31. 08:44
Komáromi János: szimbólumok
szimbólumok erdejében
elvesztünk a fák között
észre sem vettük, hogy az avarba
a Tél már beleköltözött
az ágak végén még ott ült
egy-egy megfáradt levél
de a fénylő ablakokra
már jégvirágot rajzolt a szél
szavaink észrevétlen jéggé fagytak
meleg mosolyunk mögé
hideg rejtőzött
még egymásra néztünk néha
de tekintetünkbe már
a közöny férkőzött
már csak a hóra vártunk
mindent betakarjon
csak hulljon, hulljon egyre
minden fehérré váljon
fehérré
mint amilyen
a lelkünk lehetett valaha
amikor azt reméltük
lehetünk az égbolt
legragyogóbb csillaga
talán a hó
a hó az még
mindent betakarhat
talán már
nem is lehet több
amit a világ akarhat
csak néhány szimbólum...
ennyi az életünk
nincs már semmi több
amit még kérhetünk
csak egy nagy fehér lapot...
egy utolsó újrakezdést
mint egy összefirkált fal
várja az újra-festést
legyen minden fehér újra
kezdődjék minden előlről
mert különben ez a napi robot
összetör és felőröl
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
