dobbanások
2021.01.16. 12:28
Komáromi János: dobbanások
dobbanások rajzolják
élővé a reggeleket
néha cseréljük újakra
a szerepeket
ma legyünk mások
mint akik tegnap voltunk
még lehet jövőnk
de már nincsen múltunk
minden lépésünk
egy újabb elveszett remény
körbejárunk valami
kihalt város főterén
halott ablakokon át
ránk néz minden üres szoba
nem indulunk többé
és nem érkezünk sehova
elmondjuk újra és újra
hogy még élünk
de az örökös körforgásból
kilépni még mindig félünk
fogd a kezem szorosan
és kezdjünk egy új utat
felhők között a csend
villámok után kutat
fel kell szabadítani
a bennünk rejlő erőt
zuhanó csillag soha
nem talál magának szeretőt
csordultig telt lélekkel
nincs többé lehetetlen
a szerelem örök és
örökké érthetetlen
néhány dobbanás
azonos ritmusban...
a közös lélek
mindegyikben ott van...
egymás szemében a fényt keressük
és folyton azonos irányba nézünk
lassan széthullik a világ
de mi a szerelemben örökké élünk
|