árkok - utak
2021.01.16. 12:30
Komáromi János: árkok - utak
a világ árokpartjai
a Csendről énekelnek
ott ülünk mindegyiken
és helyet szorítunk a Félelemnek
szédült szentjánosbogarak
görbült karikákat rajzolnak körénk
lassan elmúlik az éjszaka
és a hajnal sátra borul fölénk
elindulunk...
az utolsó hosszú útra
egymás mellett megyünk
és nem jövünk többé vissza
felhők kísérnek
és folyton esik az eső
mégis lépésről-lépésre
forróbb lesz a levegő
csordul a sötétség
és nem tágít mellőlünk
a fény utolsó sugara
mégsem szökik el többé belőlünk
az árnyékban járunk
és szolgáljuk a Fényt
valahol a koponyánk mélyén
őrizzük a reményt
lépéseink a Földet forgatják
hogy a Mindenség működjön
mi mind azért élünk, hogy a Teremtés
feleslegesnek ne tűnjön
|