dobogunk
2021.03.10. 12:36
Komáromi János: dobogunk
dobogunk a csendekbe fagyott utcákon
lehajtott lélekkel bolyongunk
itt ragadtunk egy köztes állomáson
rég vissza kellett volna fordulnunk
néha autók vagy vonatok érkeznek
de mi csak egymás mellett állunk
csodákat ígér az utazás
de mi fel egyikre sem szállunk
végtelenszer jártunk már körbe
és mindig újra visszaérkeztünk
sehova nem vitt az utca
de mind szorosabban öleltünk
ott voltunk valahol a csendben
ott voltunk valahol a némaságban
mindig ott voltunk mind a ketten
mint két fáklyafény az éjszakában
és amikor úgy éreztük
ez a világ elátkozott
a fáklyák fénye
tűzviharrá változott
|