|
egyszer
2021.03.27. 08:38
Komáromi János: egyszer
egyszer fehérlő rózsafák
erdejében jártam
egyszer fekete árny voltam
a hajnali homályban
egyszer csodákat szült
az alkonyat csendje
egyszer a kavargó változás
belefulladt a rendbe
egyszer elégett
felettem az ég
egyszer feketébe borult
ami máskor derűs kék
egyszer lobogni láttam
vigyorgó máglya-lángokat
egyszer elhagyott örökre
többé soha nem látogat
egyszer újra meghaltam
de megint élővé születtem
egyszer mögém került
amit korábban követtem
egyszer arra vártam
hogy megálljon végre az idő
egyszer láttam ahogy megdicsőül
minden álnok hitszegő
egyszer ültem egy kövön
és a folyó ott hagyott
egyszer bezárult minden ajtó
de egy ablak befogadott
egyszer futottunk ketten
kitárt karunk felé
egyszer egymáshoz értünk
és nem váltunk el többé
egyszer dobogó szívem
ritmusa elcsuklott
egyszer a múló pillanat
örökre búcsúzott
egyszer fekete virágokat
hajtott az alkonyat
egyszer nem űzött a tenger
a partra többé hullámfodrokat
egyszer meglebbent
a titkok függönye
egyszer majdnem megláttuk
mi van mögötte
egyszer a harmat könnyei
jéggé fagytak a mezőn
egyszer minden végetért
és már gondolkodtunk a következőn
egyszer szomorú dalok
születtek bennem
egyszer úrrá lettem
a terjedő csenden
egyszer végtelen versekké
álltak össze a szavak
egyszer vad éjszakába fordult
a szelíd alkonyat
egyszer azt mondták
így van rendben minden
egyszer tudtam pontosan
hogy rendben semmi nincsen
egyszer hallgattam
ahogy folyton hazudnak
egyszer azt láttam
hogy mindent eltesznek maguknak
egyszer csodáltam
a sok-sok hinni akarót
egyszer le akartam rántani
az igazságról a takarót
egyszer többé már nem
egyedül voltam
egyszer éjszaka
hozzád simultam
egyszer a külvilág
nem számított többé
egyszer minden álnokság
szertefoszlott köddé
egyszer folytatni kellett
ami még végére nem ért
egyszer írni róla
egy újabb költeményt
egyszer a tömeg
mindent megértett
egyszer...
...
egyszer felvirradtam
és rájöttem
mindent csak álmodtam
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
