kézbe
2021.12.29. 04:26
Komáromi János: kézbe
kézbe szorította a Napot
égett a tenyere alatt
az izzó-sárgra fény
vékony szálak szűrődtek ki
átforrósodott ujjai közül
nézte a ki-kicsapó szikrákat
ahogy vörössé váltak és zuhanni kezdtek
mire a földre értek már csak
szürkésfekete kődarabok voltak
erősen tartotta a markát
a Tűz a húsába mart
hallotta a sistergést
érezte az égett hús szagát
a tenyerében már égtek
az ujjaiban is perzselődtek a csontok
hirtelen megszűnt a fájdalom
eltűnt az égető kín
és eltűnt a Nap is
belefolyt a testébe
végigáramlott az ereken
a csontok belsejében
körbe kúszott a bőr alatt
a keze égett területei megteltek hússal
új bőr fedett be minden sérülést
karjai izmai engedni kezdtek
a görcsök lassan felengedtek
szétnyitotta ujjait
kiegyenesedett
felemelte a fejét
az égre nézett
szeméből fénycsóvák indultak a Végtelenbe
minden korábbi szenvedése
fénnyé, meleggé, éltető tűzzé változott
érezte, hogy megtalálta az Utat
talán már az Ember sem lesz többé átkozott
|