átléptem a végtelen küszöbén
és mégis tovább megyek
magamba térnek vissza távozó lépteim
egyenesnek látszó utam lassan körré görbül
a Véges Idő tovább gördül
s alattam a Föld halad
jövőmből jöttem
és komótosan múltamba jutok
lépéseim holnapok és tegnapok
a test már rég magára maradt
már nem kíséri sápadt indulat
fekete lábnyomaim az éjbe vezetnek
már csillagsarkantyúim sem pengenek
a görbült tér erővonalai körbefonnak
átölelnek és hullámmá válok magam is
a végtelen lesz otthonom
miközben magamban mormolom  varázsló szavaim
haladok tovább az emberi lét nyomain
a fáradt Mindenható verejtékének sós sikolyain