marj belém!
égesd a húsomba magad
lásd meg szemeim mögött
a lángoló fényt
az életet adó vágy-lidércet
a fellobbanó tüzet
ami tested hamvasztja el
miközben lelked
szabaddá teszem

lebbenő hamu csupán
az érzéki vágy
amikor a tested űzi, ostorozza
de a tűz, amit lelked vágya okoz
a Mindenséget borítja lángba

tested oszlophoz kötözött
égő áldozat
és már lobog a láng
átölel a forró vágy
húsod minden rándulása
újabb ösztönzés csupán
hogy szítsam a máglyát
hogy égesselek
és végül elemésszelek

marj belém!
vidd magaddal
vágyam nyomát testeden
mint fehér lapra
vörös betűket
rád rajzolom
a kéj szavait
semmi más már nem segít
hiszen messze már
a sóhajok éjjele

marj belém!
felejtsd el a szavakat
csak a hangok maradjanak
és az emlékező test
a feloldott lélek
csak az, amitől félek
az érzés, hogy eltűnök
a kívánt egyé válás örvénye
magával ragadja lelkemet
és eltemeti, mint ahogy
tested is elfeledi
minden együttlétünk mámorát
ha nem hordod már
égő csókjaim
jajvörös nyomát