Komáromi János: szertehullott

szertehullott darabok

törmelék az Élet...

ott hevernek holt emlékek

minden Semmivé lett

összerakni nem lehet

nem lesz Élő – ha egész

elveszett már a szikra

a lélek is lassan elenyész'

üres szavakból

hiányzik a tartalom

kimondom és másként érted

mint ahogy akarom

minek a hiába-szó

máglyára mindahány

égjen ami érthetetlen

ami hamis – valahány

meg kell fejteni a Csendet

talán ott még van ami Igaz

de ha azt is elhazudjuk

nem lesz soha többé vigasz