|
felismerem
2022.11.28. 07:49
Komáromi János: felismerem
felismerem
az álszenteket
valami érthetetlen szorítja össze
olyankor a lelkemet
még levegőt venni is alig tudok
felismerem
a szavakat
a szemvillanásokat
a ráncot a homlokon
a felhúzódó szemöldököt
az alig-megbúvó gúnyt a mosolyon
a fensőbbséges gőgöt
felismerem
a hajbókoló szerviliseket
valami érthetetlen szorítja ökölbe
olyankor a kezemet
olyankor még sajnálkozni sem tudok
felismerem
az ájtatosságot
a simulékonyságot
a mézes-mázos hazugságot
a haszonlesést
a "neked akarok jót" dühítő lenézését
a szégyentelenül ismétlődő igazodást
felismerem
a hatalom megszállottjait
valami érthetetlen szorítja össze
olyankor az életemet
még tovább élni is alig tudok
de mit számít ha felismerem?
attól nem lesz rövidebb a végtelen
nem lesz több szeretet a némaságban
nem lesz több értelem a hazugságban
nem lesz kevesebb a vagyon
ott ahol bűn az erény
nem lesz könnyebb ha tudom
a sajátomból alig valami az enyém
felismerem...
ha felismertem...
...mert ma már inkább
lehunyt szemmel járok...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
