bocsásd meg
2023.10.03. 11:25
Komáromi János: bocsásd meg
bocsásd meg nekem
hogy nem vagyok költő
nem voltam az soha
és talán már úgyis késő
nem lettem azzá
sőt már nem is leszek
gyakran nem is tudom
hogy mit teszek
talán csak álmodom
amikor írok
mesélek most is
és amíg csak bírok
csak amit élek
csak arról mesélek
nem azért, hogy értsd
nem azért, hogy féld
egyedül csak azért
hogy ne legyen belém zárva
mert olyan sok érzés
tolakszik szabadulásra várva
szinte szétfeszít
szinte szétrobban bennem a lélek
hát írnom kell
csak azért, hogy éljek
először írtam néhány
kezembe akadó papírdarabra
azután rábíztam őket
a szemétkosarakra
később eltettem a cetliket
cifra dobozban gyűltek a léleklenyomatok
nem olvastam egyiket sem újra
nem voltak ismételhetők a pillanatok
egyszer
- már az internet korában -
néhány írást
a képernyőre "publikáltam"
kiderült
hogy örömöt okoznak sokaknak
vagy reményt, boldogságot
esetleg megnyugvást adnak
saját oldalamat
ezrek látogatták
de a "kézbe-fogható"
kötetet firtatták
és egy nap eljött az idő
elkészült a saját kötet
amit hamarosan
még kettő követett
azután számtalan
antológia
lett számos
versem otthona
és legutóbb
egy vaskos kötetbe
gyűjtöttem a megzenésített
verseimet egybe
voltak olvasóim
sőt rajongóm is akadt
de valójában mindig
magam miatt róttam a sorokat
mert nem tudtam mást tenni
mert írnom kellett
mert nem tudtam nem elmondani
azt a néhány verset
soha nem dolgoztam
csupán hagytam
hogy megszülessenek
a szavakba szorított érzések
nem voltak válaszok
és nem voltak kérdések
csak a pillanatok lenyomatai
csak egy őszinte lélek
halványuló nyomai
|