Én így mondtam el:

élni kezd a lelkem

cserepes ajkaim
álmodják lázas álmaim
a képek számban
szavakká hervadnak

dalok fakadnak fel
ereim hálózatán
vér-virágba borul
elátkozott testem
és vörössé festem
életem fakó, sárga napjait

de már talán ez sem segít
szorosan fognak át
a megszokás indái
hurkot vet hitemre
a közöny
és szorítanak a mindennapok
míg elsorvadok
mint agyamban a lázadó gondolatok

reszketek
jégtáblák között rekedten
még fel-fel lobbanó tüzemen
egyre jobban úrrá lesz
a jég
a hideg
a magány
az egyedül vívott küzdelem
és a félelem
hogy rossz az út
és nincs is kiút

mögöttem már nem látni
a múltat
előlem már eltünt
a jövő
csak én vagyok
és ez az egyetlen
örök pillanat
csak én létezem
és a megfagyott idő

ha mozdulok
minden eltűnik
de mégis oldódik
mi fogva tart
megkapott az élet
a sors is engem akart

...összeomlik a testem
és a lelkem élni kezd....