mint tiszta ég

mint tiszta égen
átlátok rajtad...
suttogj még!
kell, hogy újra halljam
újjá születnek a zöldek a fákon
törékeny szárnyak csillannak
bomló virágon

már nem fehér a föld sem
színeket húz elő a langy eső
tollas trillákat kerget
a madárszárny, a verdeső

meleget hazudnak már a hajnalok
de még dérízű ködök hasítják szét
az ide álmodott holnapok
hideg-fehér halál-csendjét

bizonytalanul zöldek a tolakodó rügyek
a föld is félve feketéllik még csupán
faágakon, mint dermedt ujjak között
fénylőn születik meg a tavaszi délután

mint fáradt szellő
megpihen tekintetem
bársony-síma íriszedben
könnyű illatod mámoros
lenge csókommal érintem