elfogyott a világ
és csendbe zuhantak
a holnapok

fojtogat az üresség
és megöl a várakozás
minden szavam halott

gondolataimat mélyen elástam
önnön mélységeimbe
dallamtöredékek törnek össze

a fehér, a fekete nincs
a vágy, a valóság nincs
a hit, a remény nincs
a szó, a költemény nincs

velem száll sírba az élet
velem sír minden lélek
velem üvöltenek a néma szájak
velem sorvadnak el őrült vágyak

az ész
a szív
a kéz
a seb
minden
minden egyre üresebb

groteszk rímek
táncolnak körbe
grimaszokká válnak
szerető mosolyok
eltorzult valóság
és édes
csendes elmúlás

felfordul a világ
s vele talpra áll
vad
esztelen
valódi éned

ének zengjen
szavak harsogjanak
öleljen remegő várakozás
robbanjon szét
minden gondolat

elmúl'
felgyúl'
lángba borult a világ
vagy megfagy
és megdermed
a remény lángja benned

felcsap a jéghideg tűz
a szikraszilánkok
szívedbe fúródnak
és feloldódsz a mindenség
ködös
semmilyen leheletén...