mozdul a kéz
és alszik a pillanat
fáradt a jelen
a múlt elszaladt
kristály égen gyúlnak
nehéz égi tüzek
izzó parázson járok
a fájdalom üzen
lüktet a szív
feszül az izom
dagad az ér
nem enyhül kínom
elhagynak az emlékek
a rossz érzések elégnek
semmi lesz
az egykor büszke
létezés
bizonysággá válik
a kétkedés
de már senki nem érdekel
senki nem érhet el
kilöttyen
a méreggel telt pohár
torkot szorít
a butító
a hasító homály
fekete ujjakat
hurkol hitemre
a lázadó
kegyetlen
elűzött szeretet
és a pusztító csók
ajkamra égeti
fekete-méz bélyegét
éteri létem
első perceinek
halálosan boldog
mételyét