fordulj vissza utad nem vezet sehova nézd! lépteidnek nincs sehol nyoma elvásott cipők és rongyos gúnya testeden elhazudott szavak és elsírt kínok lelkedben arcod szemed elgyötört élet nyomait hordja lassan ereszkedsz négykézláb a porba markolod a gördülő szemcséket ujjaid közt futnak le az évek homlokod már a földet érinti sehol a kéz amely az áldást hinti...