Csillogó, szorító spirálok
Utánad sírok és kiáltok
Pán voltam sötét erdőben
Átok alatt kínlódtam, vergődtem

Néztem tiszta éjszakán
Baljós Holdat égi fán
Elrejtőztem hűs tavakban
Tovább égtem sóhajokban

Űzött vadként, félve éltem
Kegyelmet sohasem kértem
Édes volt a fájó seb is
Simogatott még könnyem is

Semmi vágyakat kergettem
Elbuktam, de újra kezdtem
Mindig őszintén daloltam
Másoknak talán nem ártottam

Időm véges, vagy végtelen
Múlik korlátolt földi életem
Áldást ígért minden léptem
Sokat, túl sokat reméltem